Nem tetszett a Himnusz-gyalázás a nézőknek
Kiderült, Benkő sem tehet meg mindent a magyar kultúrával.

Benkőnek elgurult a gyógyszere

A szépreményű és mindenki által tehetségesnek tartott lantművész az elmúlt rendszerben elért sikereit megelégelve, áttért a szexuális teljesítményével dicsekvő szégyen-celebek sorába. Valamilyen furcsa elképzelésnek köszönhetően, mára csak a Himnusz előadását érezte már csak saját magához méltónak.

Bár ne tette volna!

Az önmagát Cool-nak nevező média valószínűleg csak nézettségét akarta növelni, amikor a minden jóérzésű ember szemében értéktelenné vált, elöregedett lepedő-akrobatát kérte fel az összmagyarság egyik szimbólumának, immáron rituális, szilveszteri előadására.

Maradjunk annyiban, hogy ez a zenemű nem cirkuszi kellék, s kár volt kizárólag ezzel az elemmel fokozni nézettségüket.
A televízió vezetésének tudnia kellett volna, hogy a Himnusz és minden, a magyar nemzet számára fontos, frekventált kultikus idol a nézők jelentős részében tabunak számít. Persze, ők nem magyarok...

A magyar televíziófogyasztó sok mindent elnéz, de a nézők jelentős része az emblematikus jelképekkel történő kísérletezgetést szentséggyalázásnak tekinti.
Jól példázza ezt a tiszteletet és hozzáállást a korábbi sikertelen és nagy felzúdulást kiváltott Himnusz átdolgozások sorsa és megítélése.

Nem kellett volna Művész Úr! Elég kellett volna egy-két műsor és a botrányok, amelyekből minden pengetés nélkül jól meg lehet élni, s amelyből talán később telne egy lakás-takarítóbrigád heti kemény munkáját is megfizetni.

Benkő magával játszikBenkő magával játszikDe nem! Ő előadta.
Jobban mondva áthangszerelte saját magára. A lantra és egy gitárra. S mit ad Isten? Mindkét hangszeren ő játszik. Mert Benkőnek a Himnusz is csak játszadozás saját magával.
Mert Benkőnek (is) semmi sem szent. Sem a nő, sem a szerelem, sem a haza, sem a Himnusz. Ezen véleményének többször is hangot adott, mint afféle jól képzett liberális.

Előadta - kár volt. De ő nem látja be, hogy kár volt! Még kommentálja is sikerületlen kísérletét:

„Annyira beleszerettem a műbe, hogy muszáj volt lanton is előadnom. A szöveghez nem nyúltam, csupán a dallamhoz: bele-belefüttyögtem és időnként trallaláztam” - nyilatkozta a Borsnak, aki szerint az ő „ünnepi díszbe öltöztetett verbunkos korszakbeli magyar himnusza” sokkal vidámabb, mint az eredeti.

Mert ugyan kit érdekelnek az értékek, a hagyományok és a jóérzésű nézők elképedése, akik ezen az interpretáción - vérmérsékletüktől függően - felháborodásuknak adtak hangot.

Izzottak a vonalak, szálltak a drótposta levelek. Izzott a légkör, a Cool meg biztosan azt mondja: Cool! Hiszen a botránnyal sikerült nézettséget elérnie. Még mi is erről a szennyről cikkezünk.

Benkő meg - ezentúl - használhatja a megtisztelő Fehér-Győzike titulust és rangot. Korábbi esetleges művészi teljesítményére már ne is emlékezzünk - inkább felejtsük el a sorozatos gyalázkodások miatt.
Mert - és ezt már a liberálisoktól kérdezném - mit szólnának vajon hozzá, ha jövő hónapban Adolf Hitler háborús akvarelljeiből nyílna kiállítás Auswitzben?

Benkő ezt nem érti. Most már teljesen elgurult a gyógyszere. Azt mondja, más népek himnuszainak interpretációin is gondolkodik. Azt is mondja: szeretné, ha a fiatalok többet foglalkoznának a Himnusszal. Gratulálok a döntéséhez! Javaslom neki: kezdje a szaúdi-arábiai vagy az iráni himnusszal!
A következményekre - pedig - érdemes lenne fogadnunk.

Azt mondják liberáliséknál: Miért, hát Amerika is feldolgozza a himnuszukat! Miért baj ez?

Én erre azt mondanám: dolgozzák fel, kit érdekel! Először is amerikai nemzet nincs és ha lenne is nem élnek több mint ezer éve a Kárpát-medencében. Varrjanak csak nyugodtan alsónadrágot a zászlójukból, én senkinek nem tanácsolnám, hogy ugyanezt a szentkoronás magyar trikolórral tegye.

forrás:SZKR

__________________
SOL INVICTUS